Evangélikus Külmissziói Egyesület 2022/2. hírlevele
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti jóságotok legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fil.4, 4-5.)
HÍREK NAIROBIBÓL
Isten iránti hálával és minden – lélekben, vagy anyagilag – támogató felé köszönettel írom, hogy Kenyában a 2022-es tanév rendben lezajlott. A gyerekek jól vannak, többnyire egészségesek. Nehéz év áll mögöttük is, hiszen idén is négy évharmadot kellett teljesíteniük a szokásos három helyett, rövidített szünidőkkel és zsúfolt tananyaggal. Mára azonban a covid okozta lemaradást teljesen bepótolták, januárban a szokásos rendben kezdhetik az új tanévet. Számunkra mindez annyit jelentett, hogy 4-szer kellett tandíjat fizetnünk. A covid miatti bezárások idején a tandíjakra szánt összegeket a családok megsegítésére fordítottuk, hiszen akkor ők szó szerint a túlélésért küzdöttek, ezért álltunk melléjük a minimális élelem és lakhatás súlyos gondjaiban. 2021-ben aztán a 3 helyett 5 évharmad tandíját, az idén pedig négyét kellett kifizetnünk. Jelentős többlet volt ez, de Isten annyira megáldotta ezt a szolgálatot, hogy „a lisztesfazék nem ürült ki” (1Kir 17,16), kirendelte az adakozókat, és így minden gyermek szükségleteit tudtuk fedezni.
Az idén sem marad el a hagyománnyá vált karácsonyi ajándékozás, a csomagban a szokásos búzaliszt, kukoricaliszt, cukor, rizs, lencse, olaj, nagy darab mosószappan és némi édesség lapul majd, biztosítva, hogy mindenkinek az asztalára kerüljön bőséges étel karácsonykor. Az ajándékokat kis ünnepség – áhítat, közös éneklés – keretében osztják ki. Szeretnénk, ha ezzel is hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy ezek a nyomorúságban élő emberek megérezzék a megszületett Megváltó szeretetét.
REMÉNY – EGY ÚJ PÁRTFOGOLTUNK TÖRTÉNETE
Beston Mwande Ndasi 2007. szeptember 9-én született, a Kawangware nyomornegyed Sattelite részén lakik.
Amikor édesanyja elhagyta, nagyon kicsi volt. Apja ismeretlen. Azóta egy idős házaspár neveli, akik nem rokonai, csak jószándékú emberek. Mióta képes segíteni, inkább ház körüli munkákat kell végeznie, iskolába szakaszosan járhatott, nem volt ideje tanulni. Ezért a 8. osztályt gyenge eredménnyel fejezte be. Mégis felvették az egyik középiskolába, de április 25-én, amikor az új tanév kezdődött, nem tudta elkezdeni, mert nem tudták a tandíját kifizetni. Nagyon szeretne iskolába járni, sokat sírt és annyira elkeseredett, hogy öngyilkosságon gondolkodott.
Ekkor szólt valaki Isaiah lelkésznek, hogy nem tudna-e segíteni a kislánynak. A lelkész többször beszélgetett vele, reményt adott neki Istenben és bíztatta, hogy megpróbál segítséget keresni.
Ezután írt nekünk Isaiah lelkész kérdezve, hogy fel tudnánk-e venni Bestont a pártfogoltak közé. Istennek hála, ennek nem volt akadálya, a július 11-én kezdődő második évharmadot elkezdhette, mert kifizettük a tandíját. Bíztattam, hogy mivel most már zavartalanul tanulhat, dolgozzon keményen, hozza be a lemaradását és javítson az eredményein.
Hisszük és reméljük, hogy eddigi hányattatott sorsa után most Isten segítségével rendeződik az élete lelki és testi értelemben egyaránt.
